Változtasd meg a kinézetet! :-)



JavaScript - ha letiltottad, engedélyezd!



Regisztrálj, hogy lásd a feltöltött nagyméretű fotókat, jelöld be Davidet kedvencnek, hogy még több rajongót gyűjthessen be! :) Kattints ide David Starity adatlapjához!




A DavidGarrettFan.net egy rajongói oldal, nem áll kapcsolatban Daviddel, vagy a menedzsmentjével. A szövegek saját fordítások (a származási helyük jelölve van), máshol történő felhasználásuk csak a forrás feltüntetésével (davidgarrettfan.net) engedélyezett. A fejlécek, egyéb grafikus munkák máshol történő felhasználása TILOS, kivéve, ha direkt ilyen célra készültek. Ebben az esetben az engedély feltüntetésre kerül. Az oldal nem vállal felelősséget a honlapon található, látogatók által tett hozzászólások tartalmáért.

Nyitás: 2014.02.17.
Kapcsolat: davidgarrettfan.net[kukac] gmail[pont]com

This website is an unofficial fansite for entertainment and for information exchange. The pictures, sounds and videos are the properties of the concerned companies, enterprises or shows. They are published with non profit aims and they are not source of funds for the webmaster.
The header images are made from self-made concertphotos.




Életrajz



Egy csodagyerek ifjú évei



David Christian Bongartz 1980. szeptember 4-én született a németországi Aachenben, egy amerikai balett-táncosnő, Dove-Marie Garrett, és egy német jogász és hegedűkereskedő, Georg Paul Bongartz gyermekeként. Alexander nevű bátyja két évvel idősebb Davidnél, húga, Elena pedig nyolc évvel fiatalabb nála. Muzikális család lévén természetes volt, hogy a gyerekek valamilyen hangszeren játszani tanuljanak.

Amikor David négy éves volt, akkor kezdett a bátyja hegedülni tanulni. Mint oly' gyakran előfordul családon belül, David is mindig azt akarta csinálni, amit a bátyja - megkaparintotta a hangszert és megpróbálta utánozni, amit ellesett a testvérétől. Eleinte megmosolyogták érte, de annyira lenyűgözte őt az új "játékszere", hogy nagyon gyorsan megtanulta azokat a műveket, amelyeket a bátyjának kellett a hegedűórák során elsajátítania. Nemcsak Alexander hegedűtanára ismerte fel David tehetségét, a szülők is elkezdték támogatni, kezdetben mellékfoglalkozása szerint hegedűtanár apja tanította. [Alexander később inkább zongorázni tanult.]

David öt éves korában a közeli Hollandiába járt hegedűtanárhoz. Egy Beethoven románccal indult a "Jugend musiziert" nevű versenyen, amelyet meg is nyert. Ezt követően rendszeresen fellépett közönség előtt.



1989 októberében a nemzetközileg elismert orosz hegedűművész és -tanár, Zakhar Bron professzor kezdte el tanítani Lübeckben. Zenei műveltségét kiegészítendő, a szintén orosz Irina Vinogradova zongorázni tanította. Davidet kivették a szülei az iskolából és magántanuló lett. Vele egykorú barátokra nem tudott szert tenni, állandóan felnőttekkel volt körülvéve - már ekkor egy menedzsment intézte az ügyeit. Bár szülei már szigorú elvárásokat támasztottak vele szemben, szerette a hegedűt és egyre nagyobb ismertségre tett szert. Első nagy fellépésére Bad Kissingenben került sor, nagyzenekarral játszotta Mozart G-dúr hegedűversenyét. Csodagyerekként kezdték emlegetni.

Tíz éves volt, amikor a szülei, mivel vezetékneve külföldön nehezen ejthető ki, édesanyja leánykori nevével kezdték felléptetni - a David Garrett már elég nemzetközi név volt szerintük.



1991-ben már David Garrettként debütált a hamburgi filharmonikusokkal, Pablo de Sarasate Cigánymelódiák című művével, Gerd Albrecht karmestersége alatt. Justus Frantz meghívta "Achtung Klassik!" című tévéműsorába, David ekkor váltott a gyerekméretű hegedűjéről 4/4-esre, és ekkor találkozott először José Carrerasszal. Ezt számos további tévés fellépés és koncert követte, például játszott a Londoni, a Los Angeles-i Filharmonikusokkal, és az Orosz Nemzeti Zenekarral is.

11 évesen találkozott az akkor 64 éves hegedűművésszel, Ida Haendellel, aki a szárnyai alá vette és David 17 éves koráig hol Londonba, hol Miamiba járt hozzá tanulni. A művésznő nemcsak tanítványt, hanem kollégát látott benne, akivel sokat beszélgetett a zenéről. Ida elmesélte neki, hogy a zene egy különleges nyelv, és zenélni sokkal többet jelent, mint eljátszani azt, ami a kottában áll.

Mindeközben egyre több karmester ismerte fel David tehetségét - a legfontosabb találkozás Claudio Abbadóval történt. A közös munkájuk nyomán született egy új rekord: a "Deutsche Grammophon", a klasszikus zenei világ egyik legismertebb és legfontosabb lemezkiadó vállalata exkluzív szerződést ajánlott Davidnek. A maga 13 évével ő lett a legfiatalabb szólóművész, akit leszerződtettek a céghez.

Egy következő nagy megtiszteltetés akkor érte, amikor az akkori NSZK elnök, Richard von Weizsäcker meghívta a bonni Villa Hammerschmidtbe, az elnöki rezidenciába koncertet adni. A vendégek között volt a Talbot Alapítvány egyik képviselője, akit annyira lenyűgözött David tehetsége, hogy egy nagyon különleges hangszert ajánlott fel neki kölcsönbe: az alapítvány tulajdonában lévő, 1718-ban készített Stradivari-hegedűt, a "San Lorenzo" Stradivariust.






"Generációja legnagyobb hegedűművésze"



1995. október 23-án jelent meg David első CD-je, a "Mozart: Violinkonzerte", amely Beethoven 5. hegedűszonátáját (Nr. 5, F-dúr "Tavaszi" szonáta op. 24), Bach d-moll hegedűpartitáját (BWV 1004) és Mozart az E-dúr adagio hegedűre és zenekarra (K.261) című művét tartalmazta. Utóbbi során zongorapartnere Alexander Markovich volt.
Csupán három héttel később jelent meg a következő albuma, a "Violin Sonata", amelyen az Európa Kamarazenekar kísérte Claudio Abbado vezényletével. Mozart két D-dúr hegedűversenyét (No.4, K.218.) (No.7, K.271a "Kolb") és B-dúr hegedűszonátáját (K.454) tartalmazta.
A kritikusokat zavarba ejtette, hogy egy ilyen fiatal hegedűs ilyen szinten képes játszani. A siker mögött azonban már egy tanult és tapasztalt zenész állt, napi 4-7 órányi gyakorlással. David ezután körbekoncertezte a világot, a svájci Verbier fesztiválra készülve Isaac Stern hegedűlegenda foglalkozott vele.

Davidet még 12 évesen maga Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész és karmester vette pártfogásába; 1996-ban Bécsben újból találkoztak. Egy hétig dolgoztak Edward Elgar hegedűversenyén, amelynek az az érdekessége, hogy Menuhinnal annak idején maga Elgar vezényletével készült erről felvétel. Ahogy korábban Ida Haendel, Yehudi Menuhin is kollégájának tekintette Davidet, zsenge kora ellenére. A bécsi Wiener Musikverein grandiózus Aranytermében teljes sikert arattak az előadással. Nemcsak a kritikusok lelkesedtek érte, hanem Menuhin is úgy áradozott Davidről, mint "generációja legnagyobb hegedűművészéről".






Emberfeletti teljesítmény, fájdalmak



Az ezután következő események fordulópontot jelentettek az életében. David édesapja és a "Deutsche Grammophon" kiadó megállapodtak a következő albummal kapcsolatban: Paganini 24 capricciójának felvételében ... A kiadó képviselői természetesen lelkesedtek az édesapa javaslatáért, de nem tudták, hogy David ekkor még csak hármat tudott a 24-ből, és nem volt hegedűtanára, vagy mentora, ezzel szemben volt rá szűk két hónapja, hogy megtanulja a maradék 21-et ... amelyek a legnehezebben eljátszható, virtuóz hegedűdarabok közé tartoznak, manapság is minden hegedűs számára nagy kihívást jelentenek.

Ahelyett, hogy a körülményekre hivatkozva visszakozott volna, a 16 éves David hatalmas elszántsággal és megszállottsággal kezdett el éjjel-nappal gyakorolni. Saját határait felfedezve és a végsőkig feszítve egészen odáig ment, ahol a teste már fellázadt az állandó terhelés ellen. Hát- és vállproblémái lettek, porckorongsérvet kapott, és a végén már az ujjai sem akartak engedelmeskedni neki. Mindezek ellenére a CD-felvételeken ismét nagyszerű teljesítményt nyújtott, Bruno Canino zongorakíséretével. Az album a tervek szerint, 1997 áprilisában jelent meg "Paganini Caprices" címmel.

A kritikusok, mint mindig, most is lelkesek voltak. Egészségügyi problémái miatt David félt fellépéseket lemondani, nehogy csalódást okozzon a szüleinek, a kiadónak, vagy a közönségének. Időközben erős fájdalmai állandósultak hegedülés közben, amelyeket kezdetben még elhallgatott. Ismét turnézni indult világszerte.

Így jutott el a Müncheni Filharmonikusokkal Zubin Mehta vezénylete alatt koncertezni Delhibe és Mumbaiba, az India függetlenségének 50. évfordulója alkalmából zajló ünnepségekre. Zubin Mehta karmester is dicsérte Davidet és tudását a közös munka után.

Ezután Izraelben, Oroszországban és Dél-Amerikában lépett fel, 17 éves fejjel 90 koncertet tudhatott maga mögött az év során, miközben megszállottan készült napi 8 óra gyakorlással a fájdalmai ellenére. Nem csoda, hogy lassanként elvesztette azt az örömöt, amit a játék okozott neki. Azonban tette a dolgát továbbra is, hogy az összes elvárásnak megfeleljen.



A kívülálló



Hogy ne maradjon le a tananyaggal, véget értek a magántanulói évei és állami gimnáziumba került. Nehezen illeszkedett be, hiszen koncertkörútjai miatt nem igazán tudta megismerni osztálytársait. A hegedülés mellett az éremgyűjtés lett a hobbija. A közkedvelt szabadidős tevékenységekről is le kellett mondania, maximum a bátyjával és annak barátaival focizott a kertben. Ennél többet nem nagyon engedtek a szülei, nehogy megsérüljön a keze. Addig fajult ez a fajta aggódás a részükről, hogy David két alkalommal is kapott Gameboy-t, de egyszer sem tarthatta meg. A számítógépes játékok is tabunak számítottak, hiszen a billentyűzet, az egér és a joystick használata megerőltetheti a kezet. Osztálykirándulásokon sem vehetett részt, mivel egy-egy sítábor igen sok veszélyt rejtett magában.

A normál iskola látogatása nemcsak a vele egykorúakkal való kapcsolatát segítette elő egy kicsit, de más zenei irányzatokkal is megismertette: a rock-, a metál-, a popzenével, a hiphoppal. Egyik haverjától születésnapjára egy Queen CD-t kapott, az "A Night at the Opera" címűt. Ez volt az első nem klasszikus zenei CD-je. Elcsodálkozott azon, hogy a Queen hogyan vegyíti el a dalokban a klasszikus zenei elemeket. A klasszikus zene mellett megszerette a könnyűzenét is, miközben új tónusokat fedezett fel a hegedűjén: ezzel elvetette a crossover, azaz a műfajkeverő zeneirányzat iránti lelkesedésének első magvait ...



Lázadás és útkeresés >>>

Adatlap